Jóka

Népessége

Elődközségeinek 1910-ben 2900, 1939-ben 3512, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosuk volt. A második világháború utáni kitelepítések során magyar lakosságának egynegyedét kitelepítették, helyükre magyarországi szlovákok érkeztek, ezzel a község nemzetiségi arculata megváltozott. 1939-1991 között népessége nem változott, 1991-2011 között azonban (részben a betelepedés révén) már 9,4 %-os növekedés figyelhető meg. Ezzel párhuzamosan, a betelepülés és az asszimiláció duplájára növelte a szlovák nemzetiségűek arányát (18,5 %-ról 35,7 %-ra), de a lakosság többsége továbbra is magyar nemzetiségű. Viszonylag magas a romák aránya (23,2 %, a roma nemzetiségűeké 3,3 %). A lakosság túlnyomó többsége (80,7 %) római katolikus vallású. 1939-ben 210 izraelita vallású lakosa volt a községnek (a lakosság 6 %-a), akinek túlnyomó többségét 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták.

Történelme

A kanyargó Kis-Duna partján létrejött település a pozsonyi vár tartozéka volt. Az Árpád-kor végén Harmathely néven is említik, és az Olgyai családnak voltak itt birtokai. Ekkoriban Kisa nevű falut is említenek Jóka határában, amely még a 19. században is szerepelt Nagyjókához tartozó pusztaként. A 14. századtól már Kis- és Nagyjókát különböztettek meg az okiratokban. A 16. században a portyázó oszmán hadak valószínűleg mindkét falut elpusztították, ahogy Lakköz is a török idők harcaiban pusztult el, és nem települt újra. Létrejött viszont a határában Újhelyjóka, amely később önálló községgé fejlődött. Ekkoriban a Farkas és Hegyi családoknak voltak Jókán jelentősebb birtokaik. Az idők során többször átépített katolikus temploma nagyon régi, valószínűleg román kori. Bercsényi Miklós, Rákóczi generálisa a hagyomány szerint itt, az óriásplatán alatt tartotta haditanácsát. Később a Farkas mellett az Udvarnoky család bírt jelentősebb földekkel a községben, az itáliai származású Ásványi család pedig az itteni birtokai nyomán felvette a Jókai nevet. A község lakosait a 19. században többször megtizedelte a kolera, és jellemző helyi népbetegség volt az ivóvíz jódszegénységére visszavezethető golyva. Jelentős volt a helyi gyümölcs-, azon belül is főleg a dinnyetermesztés, továbbá káposztát és gabonát is termesztettek a falubeliek. A falu környéki erdők vadban bővelkedtek. A hajómalom 1884-ben épült, majd 1906-ban cölöpös vízimalommá alakították át. A 20. század elején már volt távírója a községnek. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta Jókát, az 1920-30-as években rendszeresek voltak a helyi mezőgazdasági munkások sztrájkjai. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, majd 1945-től ismét Csehszlovákiához került. Míg 1944-ben a nácik a falu zsidó lakosságát hurcolták el, 1946-47-ben a csehszlovák hatóságok a magyar lakosság egy részét deportálták, illetve kényszerítették Magyarországra költözni. 1960-ban Jókához csatolták a középkor végén a határában létrejött, majd önálló községgé vált Újhelyjókát. Az eredetileg színmagyar lakosságú község egységes nemzetiségi arculatát a második világháború utáni kitelepítésekkel és deportálásokkal sikerült megbontani. A rendszerváltás óta rendkívül gyors a magyarok asszimilációja, és ezzel összefüggésben jelentékenyen növekszik a szlovákok száma. A magyarok mára a lakosság kétharmadát sem teszik ki, míg a szlovákok már több mint egyharmadát alkotják.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák óvoda és alapiskola működik. Jóka fontos ivóvíznyerő hely a környékbeli települések számára is. A 13. században emelt román stílusú római katolikus (Keresztelő Szt. János-) templomát a 17. században barokkosították, barokk stílusú, Szt. Őrzőangyaloknak szentelt kápolnája a 18. század elején, református temploma 1930-ban, evangélikus temploma 1969–71 között épült; késő barokk kúriáját a 18. század végén, klasszicista kúriáját 1800 körül, késő klasszicista kúriáját 1847-ben emelték. Régi, romos vízimalmát 1994-re felújították, és működőképes állapotba hozták, ma turisztikai látványosság. A helyi plébánia birtokában van egy 1530-ból származó eredeti kézirat.

Hivatalos magyar megjelölés a Kisebbségi törvény melléklete szerint: Jóka

Hivatalos magyar megjelölés a Táblatörvény melléklete szerint: Jóka

Hivatalos szlovák név: Jelka

Településnév-előfordulások okiratokban:

1773: Nagy-Jóka et Kis-Jóka,
1786: Kisch-Jóka, Nagy-Jóka,
1808: Kis-Jóka et Nagy-Jóka,
1863–1888: Kisjóka és Nagyjóka,
1892–1920, 1938–1945: Jóka,
1927–1938, 1945–1948: Jelka, Jóka,
1948–: Jelka

1773 előtti településnév-említések:
1197 Ilke, 1291 Ialka, 1332 Jocza

Egyéb földrajzi nevek a település területén: Alsóbács, Ásásmajor, Benefenyő, Belsőzátony, Bodzásdűlő, Eperjes, Erdőaljai malom, Erecs, Fekete-telek, Felsőbács, Gensztó, Harmat, Imánd, Jércze, Keszőhegy, Kisjóka, Kis mérges, Kis sziget, Nagyjóka