Tallós

Népessége

A községnek 1921-ben 2137, 1939-ben 2087, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1945 után a lakosságcsere során magyarországi szlovákokat telepítettek a községbe. 1991-2001 között népessége 9,4 %-al gyarapodott (1463-ról 1601 főre), ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya 3,1 %-ról 11,7 %-ra nőtt, de a lakosság túlnyomó többsége továbbra is magyar nemzetiségű. Viszonylag magas a romák aránya is (18,8 %). A lakosság túlnyomó többsége (92,1 %) római katolikus vallású.

Történelme

A falu a középkor végén létesült egy mocsaraktól körülvett homokbuckás területen, amely korábban feltehetően pákászok és vadászok lakhelye volt. Legrégebbi birtokosai a Thurzók voltak, majd az ő kihalásuk után az Esterházyak semptei uradalmához tartozott. Érsekújvár eleste után két évtizedig török kézre került. 1760-ban Esterházy Ferenc nagy kastélyt építtetett itt, amelyben a háborúkban elesett nemesek árva fiait neveltette. Az intézet elköltözése után a kastély fegyintézet lett 1785-ig, amely mellett posztómanufaktúra működött. A fegyintézet megszűnését követően főúri kastélyként szolgált, és híres volt a juh- és lótenyésztéséről. A 20. század elején fogyasztási és értékesítő szövetkezetet működtettek a helyiek, emellett népkönyvtár, gazdasági ismétlő iskola is volt itt, az Esterházy uradalomhoz tartozó Gulyamező majorban pedig keményítőgyár üzemelt. Tallós egykor a Pestről Felső-Magyarországra vezető sóútvonalak egyik fontos pontja volt. Lakói a mezőgazdaság mellett marhát tartottak, de vadban gazdag erdeje és vízimalma is volt. Iskolájának első említése 1732-ből származik. Vizein egészen a 20. század közepéig több vízimalom üzemelt. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, ezután gyakoriak voltak a mezőgazdasági munkások sztrájkjai. Az első világháború után hozták létre a szeszfőzdét. 1938. november 2-án a bécsi döntés visszaadta a falut Magyarországnak, majd 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került. A lakosságcsere során magyar családokat kényszerítettek Magyarországra áttelepülni, a helyükre pedig magyarországi önkéntes szlovák családok költöztek. Újkeletű szlovák nevét (Tomášikovo) 1948-ban kapta.

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola, speciális alapiskola és óvoda, valamint könyvtár található. Szentháromságnak szentelt katolikus temploma 1702–10 között épült barokk stílusban, 1798–1801 között klasszicista stílusban alakították át; barokk kastélyát az Esterházyak 1760-ban építtették, értékes műemlék, védett parkkal. Az 1893-ban épült s 1960-ig működött Maticza-féle cölöpös vízimalom 1982. évi felújítása óta múzeumként üzemel. Értékes szakrális kisemléke az 1756-ban emelt Nepomuki Szent János-szobor.

Hivatalos magyar megjelölés a Kisebbségi törvény melléklete szerint: Tallós

Hivatalos magyar megjelölés a Táblatörvény melléklete szerint: [A település nem szerepel a mellékletben.]

Hivatalos szlovák név: Tomášikovo

Településnév-előfordulások okiratokban:

1773: Tallos,
1786: Tallosch,
1808, 1863–1948: Tallós,
1948–: Tomášikovo

1773 előtti településnév-említések:
1646 Tallos

Egyéb földrajzi nevek a település területén: Czikosház, Forró-ér, Gulyamezei major, Jegenyésmajor, Kányás-erdő, Pap-erdő