Nagyfödémes

Népessége

Nagyfödémes a Mátyusföld legnépesebb községe, a magyar-szlovák nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 2709, 1921-ben 3005, 1939-ben 3507, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1939-ben 53 izraelita vallású lakosa is volt. Az 1945 utáni lakosságcsere során magyar lakosságának egynegyedét áttelepítették Magyarországra, helyükre magyarországi szlovákok érkeztek és a község vegyes lakosságúvá vált. Az 1991-2011 közötti időszakra lassú népességnövekedés (4,5 %, 4149-ről 4330 főre) és a betelepülés és az asszimiláció eredményeként a szlovák nemzetiségűek arányának növekedése (24,2 %-ról 33,9 %-ra) jellemző. A lakosság többsége továbbra is magyar nemzetiségű, a roma etnikumhoz tartozók aránya 5,8 %. A túlnyomó többség (81,1 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 3,9 %. A község lakosságának 94,5 %-a (4098 fő) Nagyfödémesen, 5,5 %-a (212 fő) pedig Hajmáson él.

Történelme

A pozsonyi királyi várbirtokok közé tartozott, valószínűleg királyi méhészek lakták, mivel a födém méhkaptárt jelentett a régi magyarban. Szomszédságában feküdt a török időkben elpusztásodott Lencsehely, illetve a végleg elpusztult Tevel falu. A Mátyás király halála utáni trónviszályok során I. Miksa császár seregei kétszer is feldúlták Nagyfödémest. A 16. század végén a Vass és Földes családok birtokolták. Buda 1541-es elfoglalása után a törökök is feldúlták a községet. A 17. században a pozsonyi uradalomhoz tartozott, első iskoláját 1673-ban említik. Lakói mezőgazdaságból éltek, elsősorban rozst, búzát és dinnyét termesztettek, a környékbeli erdők pedig bővelkedtek vadakban. Az újkorban már a Pálffy család birtoka volt, egészen a 20. századi csehszlovák földreformokig. Itt alapította Lacsny Miklós Magyarország első cukorgyárát 1830-ban. A 19. században árvíz, tűzvész és kolera is nehezítette a falubeliek életét. A 20. század elején már távírója is volt. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, a 20-as és 30-as években rendszeresek voltak a mezőgazdasági munkások sztrájkjai. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak. 1945-től ismét Csehszlovákiához csatolták. A második világháború után magyar lakosságának egy részét kitelepítették, és a helyükre szlovákokat költöztettek. A falutól délre fekvő Hajmás- és Szőgyénpusztát, amelyekre a két világháború közötti földbirtokreform során a Pálffy család felosztott nagybirtokára cseh-morva és szlovák kolonisták települtek, 1937–38-ban, majd 1945-ben önálló községgé szervezték (Švehlovo, 1951-től Nové Osady néven); 1976-ban visszacsatolták Nagyfödémeshez.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák nyelvű óvoda és alapiskola működik. Rendszeres rendezvénye a Mátyusföldi Fesztivál. Reneszánsz-barokk stílusú, Szent Mihálynak szentelt katolikus temploma 1594–1670 között, a Kálvária-hegyen álló Fájdalmas Szűzanya-kápolna 1756-ban, evangélikus temploma 1958-ban épült. 1991-ben megnyílt tájháza a régi népi építkezést mutatja be.

Hivatalos magyar megjelölés a Kisebbségi törvény melléklete szerint: Nagyfödémes

Hivatalos magyar megjelölés a Táblatörvény melléklete szerint: Nagyfödémes

Hivatalos szlovák név: Veľké Úľany

Településnév-előfordulások okiratokban:

1773: Nagy-Födémes,
1786: Nagy-Födimesch,
1808: Nagy-Födémes, Welký Fedýmeš,
1863–1913, 1938–1945: Nagyfödémes,
1920–1938, 1945–1948: Veľký Fedýmeš, Nagy-Födémes,
1948–: Veľké Úľany

1773 előtti településnév-említések:
1221 Fudemus, 1332 Fedemus, 1422 Wyfedemes, 1560 Nemesfödemes alias Ofödemes

Egyéb földrajzi nevek a település területén: Bácspuszta, Felső-járó, Hajmáspuszta, Határmány, Hemierdő, Kánok, Kapostyán, Lencsehely (Újmajor), Ludasér, Perezátony, Réti-belföldek, Sziget, Szőgyénmajor