Taksonyfalva

Népessége

1910-ben 1845, 1921-ben 1911, 1939-ben pedig 2533, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. Az ezután következő fél évszázad (1939-1991) során népessége 28,2 %-al csökkent (1819 főre). Határába már az 1920-as években szlovák és morva kolonistákat telepítettek, majd a lakosságcserével a magyar lakosság jelentős részét kitelepítették. Az 1991-2011 közötti két évtizedben népességszáma ismét növekedett (11,7 %-al). A község lakosságának többsége magyar nemzetiségű, a szlovák nemzetiségűek aránya 1991-ben 33,6 %, 2011-ben 37,6 % volt. A lakosság többsége (62,9 %) római katolikus vallású.

Történelme

A pozsonyi várhoz tartozott, majd a középkorban több itt birtokkal rendelkező személyt ismerünk az okiratokból, akik között ispánok is voltak. Az Árpád-korban a délkeleti szomszédságában említenek egy Udvari nevű falut, amely később elpusztult. Taksony a 14. században a pozsonyi püspökségé lett, a 15. században aztán a Taksonyi, majd a Rozgonyi család tűnik fel birtokosként, a későbbi századokban pedig a Báthoriak, a Thurzók, végül az Esterházyak – utóbbiak egészen a 20. századig birtokolták. A falu életére és gazdaságára nagy hatást gyakorolt a közeli Deákiban működő bencés szerzetesrend. A Rákóczi-szabadságharc eseményei is kihatottak rá, 1704-ben maga a fejedelem is tartózkodott itt a kíséretével. A háborús pusztítások nyomán majdnem teljesen elnéptelenedett a falu, és csak a 18. század közepétől indult növekedésnek a népessége. Jelentős volt a juhtenyésztése, az első iskoláját pedig 1761-ben említik. 1863-ban súlyos tűzvész tombolt a faluban, annak nagy részét elpusztítva. Plébániájának gazdag, 1500 kötetes könyvtára volt a századfordulón, míg lakosai katolikus olvasókört és szegénymenházat tartottak fenn. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, 1922-ben sztrájkoltak a helyi mezőgazdasági munkások. A bécsi döntés 1938. november 2-án Magyarországhoz csatolta, 1945-től ismét Csehszlovákiához került. 1947-ben a lakosság tekintélyes részét kitelepítették Magyarországra, a helyükre pedig onnan áttelepülő szlovákok költöztek. 1957-ig hozzá tartozott Pallóc puszta. Ez még 1681-ben is önálló község volt, később pusztásodott el. A 19. század közepétől 1948-ig szeszfőzde és katánggyökérszárító üzem működött itt. A trianoni békediktátumig színmagyar település volt. Már az 1920-as években megkezdődött szlovák kolonizálása, majd 1947-ben, a lakosságcserével végképp megváltoztatták a falu etnikai arculatát, és azóta folyamatos a magyarok asszimilációja is. 1948-ban hatósági úton Janko Matúška szlovák költőről nevezték el.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák alapiskola és óvoda található, határában üzemel a Jasplastik műanyaggyára A hagyomány szerint itt temették el Taksony nagyfejedelmet, 1996-ban bronz mellszobrot állítottak emlékére. Határában honfoglalás kori halomsírokat tártak fel, egyik dűlőjét pedig Pogánytemetőnek nevezik. Szűz Mária születésének szentelt római katolikus temploma 1781-1784-ben épült barokk-klasszicista stílusban. Evangélikus temploma 1992-ben épült, tájháza 1984-ben nyílt meg egy 1847-ben épült régi házban.

Hivatalos magyar megjelölés a Kisebbségi törvény melléklete szerint: Taksony

Hivatalos magyar megjelölés a Táblatörvény melléklete szerint: [A település nem szerepel a mellékletben.]

Hivatalos szlovák név: Matúškovo

Településnév-előfordulások okiratokban:

1773, 1808, 1863–190: Taksony,
1786: Takschony,
1913, 1938–1945: Taksonyfalva,
1920–1938, 1945–1948: Takšoň, Taksony,
1948–1971, 1990–: Matúškovo

1773 előtti településnév-említések:
1138 Togsun, 1214 Tohcsun, Tochsun, 1223 Thogsun, 1236 Teksze, 1269 Taxond, 1299 Nog Thoxun, 1412 Kistaxon

Egyéb földrajzi nevek a település területén: Bíró-hegy, Kígyólapos, Kürti lapos, Nagyerdő, Pogánytemető, Tóth-major