Február elején 3 éjszakát töltöttünk Csillával a katalán fővárosban egy hátizsákos kirándulás keretén belül, hogy meglátogassuk az Erasmusos ismerősöket, illetve körülnézzünk Európa egyik legmozgalmasabb és legsokszínűbb városában. A hátizsákot szó szerint kell érteni, a Wizzairnél ugyanis egy ekkora méretű (45*30*22cm) kézipoggyásszal lehet ingyenesen utazni. Vendéglátóink – Anna és Santi – lakótársaim voltak Hollandiában az Erasmuson.
Indulás előtt irány piac, kötelező magyaros szuvenírekért, és már repülünk is a Földközi-tenger egyik legnagyobb kikötővárosa felé. Az első nap Anna nővérének meglepően kisméretű lakásában töltöttük az éjszakát. A lakásban csak elektromos melegítők voltak, így azok zúgása mellett aludtunk el. Azonban éjszaka közepén áramszünet volt a lakásban elég csípőssé vált az időjárás, miközben kint éjszaka 2-3 fok volt. Sebaj, még szorosabban összebújunk, és várjuk a másnapi kalandokat! A helyi életvitelről tudni kell, hogy nagyjából minden el van csúszva két-három órával. Vasárnap reggel kilenckor mintha egy szellemvárosban sétáltunk volna, és csak tizenegy felé kezdett ébredezni Barcelona. Gyors reggeli után irány a kikötő, majd délben indult a világ nagyvárosaiból immár jól ismert önkéntes és ingyenes városvezetés. A két és fél órás, angol nyelvű óvárosi túra nagyon tartalmas és tanulságos volt. Amellett, hogy láthattuk a Barcelona nevezetességeit, megismerkedtünk a katalán fővárossal kapcsolatos alapvető tudnivalókkal: hova látogassunk el és mit próbáljunk ki, így egy rendkívül hasznos alappal kezdjük a kirándulást.
Délután találkoztunk Santival, aki elvitt minket egy szinte kizárólag helyiek által látogatott étterembe. Már az útikönyv is figyelmeztetett, hogy érdemes a La Rambláról letérni a kis mellékutcákba, ha igazán jót és nem túl drágán szeretnénk enni. A háromfogásos, italt is tartalmazó menü 10 garast kóstált, ami nagyon jó ár Barcelona belvárosában. Olyan ételeket kaptunk, amelyeket a helyiek is napi rendszerességgel fogyasztanak. Így jutottunk hozzá a „paella”-hoz (tengeri herkenytűk rizzsel), vagy tintahal különlegességekhez, amelyek számunkra mindenképp kuriózumok, mivel a helyi konyhakultúra szerves részei, a menüzős helyeken is megkaphatjuk baráti áron.
Ebéd után sétáltunk egyet a Parc de la Ciutadellaban, a város egyik legnagyobb és legkedveltebb parkjában. Vasárnap délután van, verőfényes napsütés, 15 fok, így a park tele volt emberekkel. Az egyik részén családok telepedtek le a fűre, máshol összeverbuválódott fiatalok ütötték a dobot egész komoly kis fesztiválhangulatot teremtve. Ezek után a lábunkat is megáztattuk a még elég hideg tengerben, végigkorzóztunk a tengerparti sétálóutcán, amely délután 5 órára teljes megtelik emberrel. 
Megkóstoltuk a „churrost”, ami egy helyi desszert különlegesség – valamiféle virsli formájú és méretű édes tészta, megsütve, csokiba mártogatva. Elégedetten nyugtáztuk, hogy lejártuk a lábunkat, irány Santiékhoz, akiknél további két éjszakát töltöttük. Anyukája tésztás és tengeri herkentyűs egytálétellel várt minket vacsorára, amelyhez házi lazacpástétom guacamole szósszal, és a papírvékonyra szelt, napfénnyel és széllel kiszárított sonkát fogyasztottunk. Mesés volt! Mindezt a spanyol vacsoraidő szerint, este tízkor!
Másnap a városnézést a barcelonai építészetet meghatározó művész, Gaudí, méltán világhírű alkotásánál, a La Sagrada Famíliaáal kezdtük. 14 EUR a belépő fejenként! … NO WAY! Majd ha legközelebb Barcelonában járunk, gondoltuk … ám a katedrális kívülről is lenyűgöző! Ezek után felsétáltunk a Parc Güellhez, amely szintén Gaudíhoz kötődik. Güell, egy tehetős mágnás volt a század elején, aki luxus lakóparkot akart építtetni, így megbízta Gaudít annak megtervezésével. 
A park egy jelentős része megépült, ugyanakkor a lakópark része a hosszú munkálatok miatt nem épült fel, ezért ma a park a turizmust szolgálja. A hely gyönyörű és lenyűgöző látképpel bír a városra. A képek magukért beszélnek! Visszafelé Barcelona jelenleg legdivatosabb lakónegyedében, Gráciában sétáltunk. Nem akarunk metrózni, helyette inkább felfedezzük a kis utcácskákat, Barcelona igazi arcát. Egy csehóban megkóstoltuk a „tapas”-t (kis étel, sült krumpli, vagy olíva, amolyan sörkorcsolya félék közös megnevezése), egy jó helyi sör kíséretében. Dolce vita!
Az utolsó reggelen már újra hátunkon volt a házunk: reggel elbúcsúztunk Santiéktól, ugyanis a gépünk este nyolckor indult, így még volt egy fél napunk a városnézésre, amely nagyon tartalmasan telt. Meglátogattuk a helyi tengeri múzeumot (Museu marítin de Barcelona), ahova a beugró a diákigazolványok felmutatása után 2 euro; majd 4,50-ért fellifteztünk a Kolumbusz szobor tetejébe, ahonnan varázslatos kilátás nyílt a tengerre és a városra egyaránt. 
A gyors ebéd után végigsétáltunk még egyszer a La Ramblán, illetve ellátogattunk a La Boquiera piacra, ahol beszereztük az otthoniaknak szánt apróságokat – sonkát, „chorriso”-t (a helyi kolbász) illetve pár édességet. Végezetül kiültünk egy kicsit élvezni a napsütést a Plaça Catalunyán, amely a város egyik legnagyobb közlekedési és kulturális csomópontja. A gép végül késett majd 3 órát, így 5 órát sikerült dekkolni a barcelonai reptéren, de végül sikeresen hazakeveredtünk!
Csillával az ősszel voltunk Varsóban egy hasonló hátizsákos kiránduláson – hasonlóképpen barátokat látogatva – , és remélhetőleg még jó pár városba eljutunk Az élményeinket pedig mindenképp megosztjuk Veletek!
Tárnok Balázs