Alistál

Népessége

A község lakossága az elmúlt száz év során stabilitást mutat, 1800-2000 fő volt, a maximumot 1980-ban érte el (2027 fő). Az 1990-es években kismértékű növekedés, a 2000-es években csökkenés figyelhető meg. A szlovákok száma a rendszerváltás óta megkétszereződött, de Alistál még mindig csaknem színmagyar lakosságú község. Először 1925-ben érkeztel szlovák telepesek a településre, Tőnyepusztán 9 romániai reemigráns család kapott birtokot. A régebben református többségű faluban ma már a katolikusok alkotják a lakosság több mint felét, a reformátusok pedig harmadát. 1944 előtt kisebb izraelita közösség is élt a faluban (kb. 40 fő). 2011-ben 1016-an éltek Alistálon (az összlakosság 53,6 %-a), 783-an Felistál (41,3 %) és 95-en Tőnyén (5,1 %).

Történelme

A falu a pozsonyi várhoz tartozott, nevét a hajdan itt volt istállókból eredeztetik, amelyekben királyi méneseket tartottak. Nemesi község volt, a néphagyomány szerint a Lubinszky, Mady, Bozsaki, Ramocsay és Radványi családok voltak az első telepesei, továbbá a Péterháza és Bödeháza nevű dűlők is egykori birtokosokról árulkodhatnak. A középkor végén az Alistáli, Molnár, Bankó és Szalay családokat találjuk itt birtokosokként, később a Bíró és a Nagy család, a 19. században pedig a László család tulajdonolta a legtöbb földet. A reformáció elterjedésekor a falu áttért az új hitre, így az eredeti, 15. századi gótikus temploma máig a reformátusoké. A zsidó hitközség a faluban valószínűleg a XIV. század elején, 1320 körül alakult. Alapítói nyugatról származtak ide. 1929-ben 69 családban 259 lelket számlált. Lakossága mezőgazdasággal foglalkozott. Határában ma is megtalálható számos egykori vízfolyás kiszáradt medre, valamint tőzegbánya is működött itt. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta 1920-ban, az I. bécsi döntés 1938. november 2-tól visszaadta Magyarországnak. 1940-ban Alistálba olvasztották Tőnye és Felistál falvakat, az egyesített falu 1945-től ismét Csehszlovákia fennhatósága alá került, 1993-tól pedig Szlovákia része.

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola, művészeti alapiskola és könyvtár működik. Szent Mártonnak szentelt római katolikus temploma 1450 körül épült késő gótikus stílusban.

Hivatalos magyar megjelölés a Kisebbségi törvény melléklete szerint: Alistál

Hivatalos magyar megjelölés a Táblatörvény melléklete szerint: Alistál

Hivatalos szlovák név: Dolný Štál

Településnév-előfordulások okiratokban:

1773: Alistal,
1786: Allischtal,
1808: Alistal, All-Istal,
1863: Alistály,
1873–1920, 1938–1945: Alistál,
1927–1938, 1945–1948: Dolný Štál, Alistál,
1948–1990: Hroboňovo,
1990–: Dolný Štál
1940-1945: Tőnyeistál

1773 előtti településnév-említések:
1254 Staul, 1260 Alistal, 1347 Staul inferior

Egyéb földrajzi nevek a település területén: Ambrusdomb (Dobos), Bekeháza, Bög, Ciglés, Csanádi-tóság, Felistál, Han, Hanon túl, Hármaskúti-gyöp, Hidas-Árok, Hidvég, (Jászópuszta), Káposztás, Karábi-tó, Karábpuszta, Kengyel, Kerek Örvény, Nagy-