Az alábbi sorok írója nem egy fizetett politikai hirdetés, hanem a pozitív gondolatok és tanulságok miatt értekezett a témában.
Amikor pár hónappal ezelőtt az MKP bejelentette, hogy saját köztársaságielnök-jelöltet állít Bárdos Gyula személyében, kissé visszás érzések keringtek bennem. Habár a jelölt mindig is szimpatikus politikus volt, az MKP utóbbi években – és főként az utóbbi egy évben – elkövetett baklövései miatt, nem ujjongtam azonnal a hír hallatán. Akarva-akaratlanul nem tudtam elvonatkoztatni a párt azon irányvonalától, amit mostanság felvett. Ez azóta sem változott (Csáky Pál EP listás első helye egyértelműen mutatja, hogy az irányváltás és a fiatalítás hatalmas ködösítés, még akkor is, hogy Csákyt ezzel esetlegesen kivonnák a hazai politikából). Bárdos jelölését ugyan pár napig emésztettem, ám végül arra jutottam, hogy egy ilyen történelmi lehetőséget nem szabad amiatt nem támogatni, kizárólag azért, mert nem feltétlenül értek egyet az őt jelölő párt módszereivel és működésével.
Egyetlen magyar nemzetiségű indulóval a szlovákiai elnökválasztás megszűnt pártpolitikai kérdés lenni. Teljesen más lenne a helyzet, ha a szlovákiai magyarság másik pártja, a Híd, is előjött volna egy magyar jelölttel (ezzel nem azt mondom, hogy ez lett volna az ideális állapot, sőt!). Azonban inkább egy olyan jelöltet támogat, aki nemhogy nem érezte magáénak soha a szlovákiai magyar közösség ügyét, de még csak nem is ismeri annak helyzetét, problémáit (gondolok itt példának okáért a kisebbségi minimumra). Ezzel a – minden bizonnyal politikai alku részeként megkötött – lépéssel véleményem szerint Bugár Béla pártja elvesztette jelöltje támogatásának hitelességét, a szlovákiai magyar közösség szemében. Emiatt gondolom, hogy Bárdos Gyula jelölése felülemelkedett a pártpolitikán, és lett legitim köztársaságielnök-jelöltje a felvidéki magyarságnak. Nem azért, mert az MKP olyan kiváló párt, amit minden igaz felvidéki magyarnak kötelessége lenne kérdés nélkül támogatni. Azért lehet Bárdos egy széles körökben támogatott jelölt, mert a másik felvidéki magyar párt, amely érdekeink képviseletére hivatott, egy olyan jelölt zászlaja alá állt be, aki köszönő viszonyban sincs a magyar érdekek szlovákiai képviseletével.
A leggyakrabban elhangzott érv Bárdos támogatottsága ellen, hogy az MKP önhatalmúlag jelölte, mindenféle széleskörű szlovákiai magyarokat bevonó diskurzus nélkül, pártszékházban eldöntve. Ez vitathatatlan, ugyanakkor kérdés, hogy mennyiben hiúsította volna meg a sikeres magyar jelölt állítását egy alkudozási folyamat, a jelöltek versenyeztetése. Egy másik reális félelem, hogy megint csak nem sikerült volna megegyezni, és akár két magyar jelölt is futott volna… Az MKP gondolt egyet, és meglépte azt, ami már nagyon rég aktuális volt: kiállította az első magyar köztársaságielnök-jelöltet Szlovákia történetében. A meglepetés ereje, a cél szentesíti az eszközt szentencia szellemében. Hangsúlyosabb érv, amely szélesebb körökben is talált magának táptalajt a felvidéki magyarok körében, hogy Bárdosnak egyáltalán nincs esélye lenyomni Ficot. Vagyis felesleges egy olyan jelöltet támogatni, aki úgysem érhet el áttörő sikert, és inkább egy olyan szlovák jelölt mellé kellene állni, akinek van esélye a végső győzelemre. Ez a gondolkodásmód tökéletesen jó a második körbe, de nem az elnökválasztás első fordulójára! Avagy engedtessék már meg a felvidéki magyarságnak egyszer, hogy ne mindig a kisebbik rossz elve szerint kelljen egy ilyen kérdésben az urnákhoz vonulnia! Bárdos végső győzelmére kevesen fogadnának nagyobb összegben, véleményem szerint mégis Bárdos Gyula az, akire a felvidéki magyarságnak egységesen a voksát kell adni. Elég sok a szlovák jelölt, a köztársasági elnök személye iránti érdeklődés is meglehetősen alacsony, így a felvidéki magyarság egységes fellépése esetén a szavazatok szétdarabolódásával (és Fico minden valószínűség szerint kiemelkedő, de abszolút többséget el nem érő eredményével kéz a kézben) lehet esélye Bárdos Gyulának arra, hogy a második körbe jusson. Ez egy óriási siker lenne, amire a felvidéki magyaroknak hatalmas szüksége van a nemzeti önérzet szempontjából: igenis van és lehet szavunk Szlovákiában. Ha pedig Bárdos nem jut be a második körbe, akkor még mindig lehet alkalmazni a sokak által már automatizmusként megszokott kisebbik rossz elvét…
Én Bárdos Gyulára szavazok március 15-én! Nem azért szavazok rá, mert az MKP jelöltje, nem is azért, mert reálisnak látom a lehetőséget, hogy ő legyen a szlovák köztársasági elnök. Azért szavazok rá, mert végre realizálódott a merjünk nagyok lenni gondolat, nem az örökös farok behúzás és fal mellett járás, a kisebbik rossz, aki majd talán kevésbé fog belerúgni nemzeti közösségünkbe. Szükségünk van a sikerélményre, az erős, magabiztos nemzeti öntudatra. Nemzeti ünnepünk mellett erről is szólni fog 2014 március idusa. Ezért szavazok Bárdos Gyulára!
Tárnok Balázs