Budapest.
A sosem alvó és a mindig új arcát mutató világváros. Szeretjük is, meg nem is: tömegnyomor a „merkésikaBKV”-n, büdös belváros, piroson is áthajtó bunkó autósok, de hol nem?! Ugyanakkor csodás a panoráma, fantasztikus a gasztro kultúra, egyedi szórakozó helyek, Duna, Vár és Citadella. És még ezernyi apróság, amelyek naponta változnak. Mindezt egyedül vagy a hozzád közel állókkal átélni, egy felejthetetlen élmény!
EZ a BLOG a KAD események élménybeszámolója mellett bemutatja Nektek Budapest ezernyi arcát: kihagyhatatlan programjait, eldugott helyeit, fantasztikus színházait és megannyi mást a felvidéki magyar egyetemisták szemével!
Lehet, csak egyetemistaként látod – kisvárosi vagy falusi környezetből idecsöppent felvidéki-szlovákiai magyarként – picit rózsaszínben Budapestet. Valamikor a gimis iskolai kirándulások, netán családi kiruccanások révén kialakulhatott benned is a „Budapest érzés“: milyen lehet egy ilyen lüktető városban élni és mindezt megtapasztalni! Ám mikor valójában belecsöppensz a pesti mindennapokba (Budán teljesen mások a mindennapok, mert az BUDA!), talán kicsit értetlenül állsz bizonyos helyzetek előtt, mert:
- Miért kell sorban állnod a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnál?
- Miért szólítanak a szlovákosított neveden, ahogy a személyiden szerepel, ha már elmagyaráztad, hogy nem kéne?
- Miért szlovákoznak le, vagy dicsérik meg a „cuki“ magyar nyelvtudásod és akcentusod?
- Miért néznek rád furán ha „párkyt kérsz horčicával”, esetleg korsó helyett nagysört?
Jó jó, kicsit sarkítottam, de biztos vagyok benne, hogy e helyzetek közül legalább egyhez már szerencséd volt! Morogsz egy kicsit (már ha van rá idő), mert itt mindennapos a pörgés, állandóan új helyzetek és új emberek vesznek körül. Persze egy idő után, eleinte többször, később egyre kevesebbszer, az otthon is hiányzik – család, kaja, környezet, barátok. Próbálod valahogy ötvözni a kettőt, de főleg az itt tanuló barátaidat összekaparni, de már mindenki más ritmusban él. Aztán füledbe vagy facedre jut egy meghívó valami Kaszás Attila Diákkör sörözésére, amelyre kíváncsiságból vagy egy-két ismerős miatt elnézel. Ott ragadsz. Hoppá, Te is itt vagy!? Érettségi óta nem láttalak! Meg Te is, és Te is! Rájössz, hogy mégiscsak össze lehet egyeztetni az otthoni és a budapesti környezetet, amíg itt tanulsz. Azon még nem gondolkodsz, mi is lesz utána, mert a két asztallal odébb ülő csaj vagy srác épp szemez Veled… jól indul az este!
Budapest, Budapest, te csodás!
Te vagy nékem a szívdobogás.
Sehol nincs a világon olyan szép város,
És ilyen rügyfakadás!