A bejegyzés szerkesztője nagy rajongója a hamburgereknek, minden mennyiségben. Ezen alkalommal 3+1 helyet mutatok be: egy olyan hely, amelyről a legtöbb budapesti egyetemista már hallott, egy szintén széles körökben ismert gyorsétterem, valamint egy kevésbé ismert, feltörekvő étterem hamburgerét, amely nagy kedvencünk lett egyből az első alkalom után.
Bizonyára legtöbbünk hallott már Marika néni kávézójáról és az ott kapható óriási hamburgerekről (Angyal u. 28.). Különböző mesék terjednek arról, hogy jelszó bemondása után juthatunk hozzá a diákok kedvencéhez, a Békeburgerhez, amely nem szerepel az étlapon, és ami a helyet igazán híressé tette. Kedvezményes áron, ezer pengőért juthatunk hozzá az egyébként óriási méretű buciba csomagolt, 4 fajta húst tartalmazó földi jóságokhoz. A buci alapterülete akkora, mint egy átlagos tányér (25 cm), magassága kb. 10-12 cm, így valóban sikerült belefutnom életem legnagyobb burgerébe. Egy ekkora méretűt nem kezdhetünk el a szokásos módon falatozni, hanem tetejét le, és uccu neki késsel, villával. A tartalom ugyanakkor hagyott némi kívánni valót maga után: a rántott csirkehús, a felaprózott csirkemell és a két hamburgerhús nem hozta a várt minőséget. Én először jártam itt, Csilla azt mondta, hogy régebben sokkal finomabban voltak a húsok, tartalmasabb a buci. A hús érezhetően „üzleti” volt, és hát nem is marhából készült. Emellett hiányoltam a lapka sajtot, a reszelt sajt nálam ezt nem pótolja. Összességében egy közepes minőségű burgert kaptam, ami nem is igazán felel meg a klasszikus értelemben vett hamburgereknek. Ennek ellenére a méret mindenben kárpótolt, és még a gyengébbre sikeredett húsok sem tudták lerontani az érzést. Marika néni házi teájával öblítettük le, amit egyébként csak ajánlani tudok.
Aki gyakran fordul meg a Budán, ismerheti már a Wikinger bisztrót (Móricz Zsigmond körtér 4.). A hely nemrégiben új külsőt is kapott, és az étlapon a változatattak, így most a hamburgerek gazdag választéka várja az odalátogatókat. A hamburgerekhez 650 és 1600 ft között lehet hozzájutni különböző méretekben, +500ft-ért pedig sült krumpli és újratölthető üdítő is jár. A Marhajó nevű burgert kóstoltam meg (buci, wikinger öntet, marhahús pogácsa,salátalevél, tükörtojás, bacon, csirkemáj, paradicsom, fehérkáposzta), mindezt menüben 1450 ft-ért. A krumplival ez is igazán kiadós kaja, a marhahús pogácsa valóban marhának tűnt, és frissen, helyben sütötték. A tükörtojás és a csirkemáj a marhával olyan íz kavalkádot adott, ami nekem nagyon bejött. Negatívum, hogy a zseniális wikingeres steak burgonyát lecserélték, ez vesztett az értékéből. Összességében elégedett voltam, azóta párszor megfordultam még ott. A betyárburger is ajánlott, de a csibehúsokból készült burgereket a helyetekben mellőzném.
Jelenleg nálam a toplistás a W35 (Wesselényi utca 35). A Tex-Mex étteremlánchoz tartozó bár egy újonnan nyílt hely a hetedik kerületben. Egy barátunk ajánlása alapján látogattunk el a helyre, ahol a klasszik hamburgerre esett a választás, 990ft-ért. Ebben benne van 3 drb nagyobb szelet krumpli és saláta egy kis dobozban. A krumplihoz külön nem járt szósz, így gondoltuk, rendeltünk hozzá külön. A csípős mexikói szószt választottuk, ami a Fire in the hall elnevezésű hamburgerben is található (ekkor már sejthettük volna!). Nos, ez az a szósz, amitől Erős Pista szégyenében elsírja magát! Mivel az elfogyasztása elég szürreálisnak tűnt, gondosan becsomagoltuk és azóta itthon szolgálja az ízesítést. A burger egyszerűen mesés volt. Friss marhahús, és az eddigi legfinomabb sajt, amit hamburgerben kóstoltam. A krumplihoz tényleg nem kellett külön öntet, a húson épp elég volt ahhoz, hogy hozzá a krumpli öntet nélkül is tökéletesen fogyasztható legyen. Teljesen a kaja hatása alá kerültünk! Egyedüli hibapont a mennyiség lehet, a nagyobb étkű emberek nem fognak teljesen jóllakni tőle (a 200ft-os extra krumpli adag meg összesen 1 drb extra krumplit jelent), bennem is maradt egy érzés, hogy ez után bizony még belefér a desszert. Az ízek viszont csodálatosak voltak, és nem is igazán érdekelt, hogy nem laktam teljesen jól, mert összességében teljesen elégedett voltam.
Még a bejegyzés elején szó volt a +1 hamburgerről, ez pedig nem más, mint Csillu házi készítésű burgere (cím ismeretlen!). A friss, itthon darált húsból készült marhahús pogácsa receptje szigorúan titkos, de mindenkinek ajánlott, hogy ízlés szerint, otthon készítse el saját hamburgerét. Lapka sajt ráolvasztva a húsra, egy kis sült szalonna, friss zöldség, pirított, édeskés, magvas buciban, szlovák sörrel öblítve. Mesés!
Tárnok Balázs
azert 2014-ben ha valaki a burgerek nagy rajongojanak vallja magat, komolyan nem ertem, hogy jut csak a kozelebe is az elso ket helynek…
Kedves Jancsa János!
Ennek a bejegyzésnek az a célja és küldetése, hogy a blog elsődlegesen megnevezett célközönségéhez, az egyetemistákhoz juttasson el élménybeszámolókat. Mint ahogy a bejegyzésből kitűnik, én sem azért választottam az első két helyet is ebbe a posztba, mert mondjuk a top3-ba sorolom őket, hanem mert úgy gondolom, hogy az egyetemisták világában jobban ismertek, mint mondjuk a harmadik megnevezett burgeres hely, így könnyebben adhat összehasonlítási alapot. Persze én is kezdhettem volna egy olyan bejegyzéssel, ahol a W-35, Semmi extra, Fecske, Don Pepe, Kandalló burgereit vesézem ki, és jobbnak érzem ezeket az első két hely burgereinél, de ez nem érte volna el a célját véleményem szerint, mert ebben a körben, akinek részére ez a bejegyzés készült, ezek a helyek kevésbé ismertek. Ez nem elsődlegesen egy gasztroblog, hanem inkább információ küldése, élménybeszámoló. Természetesen tervezem további bejegyzéseket a témában, de továbbra is úgy gondolom, hogy színesebbé, megfogahatóbbá teszi a bejegyzést, ha három árban, minőségben és élményekben eltérő helyet mutatok be egyszerre, és nem lövöldözöm el az összes toplistás helyet egy posztban.
Továbbá szívesen várjuk az ötleteket, javaslatokat olyan remek burgeres helyekre, ahol élmény enni, és egy egyetemista pénztárcájával is teljesíthető a dolog (!), hisz ezeknek a posztoknak ez lenne a célja, hogy minél több jó hellyel ismertessük meg az olvasókat!
Tisztelettel:
Tárnok Balázs
Kedves Balàzs! Köszönjük az elismerő szavakat! Üdvözlettel:Balogh Dàniel W35